2007.11.25. 13:54 Angelico
11 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://stiftangelico.blog.hu/api/trackback/id/tr256183522
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szonika 2007.11.25. 14:23:03
Vajon az elefánt észreveszi, ezért kikerüli, vagy nem veszi észre ezért rálép... vagy észre veszi, de rálép?
Spring 2007.11.25. 14:29:34
Én úgy látom , cseppet sem barátságos a mozdulata, mintha visszaélni készülne a nagyságával.
Bár a szemei meg az ellenkezőjét tükrözik:)
M 2007.11.25. 17:31:05
Van ez így! :)
Ronnie 2007.11.26. 19:41:57
...vaaagy: nem veszi észre és nem lép rá :) Neeem. Észrevette :)
könnycseppek 2007.11.27. 09:23:51
A hangya és az elefánt mennek a hídon. Egyszercsak megszólal a hangya:
- Hallod, Elefánt, hogy' dübörgünk?!
"lol"
Angelico 2007.11.27. 13:04:34
Szonika és Ronnie,
több variáció már nekem sem jut eszembe...
Hacsak az nem, hogy, hiába gyorsabb, mégsem éri utol soha,
mert amikor a lemaradása felét behozza, addig a hangya is megy előre egy kicsit,
és amikor annak a lemaradásnak a felét megteszi, a hangya akkor is egy kicsivel előbbre jut, stb. ;)
Angelico 2007.11.27. 13:08:56
könnycseppek,
magam is erre a sztorira gondolatam. :)
Angelico 2007.11.27. 13:10:42
Spring, egy elefántnak nehéz barátságosnak mutatkozni..., de én azért annak szántam. :)
Golden 2007.12.02. 22:09:22
nem barátságtalan, csak szalad... mi elől, mi után ???
Angelico 2007.12.04. 13:56:04
M,
csak az a kérdés, hogy mi az elefánt, vagy a hangya vagyunk-e a történetben. ;)
Golden 2007.12.04. 17:06:24
hát, én tudok elefánt lenni a porcelánboltban néha, máskor meg annyira hangyának érzem magam. Amikor állok a csillagos ég alatt és minden olyan közelinek tűnik, mégis olyan nagyon távolinak...
