HTML

stift angelico

Friss topikok

  • ANGELICO: Rellaa, ennek örülök :) (2013.07.14. 22:44)
  • zZicii: jók a rajzaid (2013.05.04. 11:49)
  • Anni lee.: nagyon aranyos rajz! (2012.02.08. 09:12)
  • Anni lee.: nagyon jók a képeid. (2012.02.08. 09:10)
  • Bálint: jóó, megint régi (2010.03.20. 08:14)

Címkék

2008.11.02. 18:31 Angelico

gyertya

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://stiftangelico.blog.hu/api/trackback/id/tr646183460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ronnie 2008.11.02. 20:35:49

Jaj, bele ne repülj...!

Alessia 2008.11.02. 22:03:16

Már ezen gondolkoztam, miért égetik magukat halálra az ilyen rovarkák... nem működik az életösztönük????

Angelico 2008.11.02. 22:31:19

Néha mi is csinálunk ilyesmit az életünkkel...

Ronnie 2008.11.03. 08:22:41

Pedig az alapvető vágy nem is olyan rossz: a sötétségből a fényre...

Oázis 2008.11.03. 10:54:16

Akár a mondabeli tövismadár...pedig csak énekelni akar....

Golden 2008.11.03. 13:44:32

Angelico, kicsit más: megnéztem a karácsonyi lapokat, bele is szerettem néhányba. Remélem, tényleg nagy sikere lesz; ha kell, besegítek a gyártásba :) Végre valami nem szokványos! Egyébként sok más alkalom mellett nagyon találó lehetne akár részvétnyilvánításhoz is. Kedves és nem még jobban lehangoló (sztem)

Ronnie 2008.11.03. 17:04:16

Én is megnéztem a képeslapokat, és én is hasonlóképpen érzek, mint Golden: a második és a harmadik messze a kedvenc :) Köszönjük, Angelico :)

Angelico 2008.11.05. 20:34:59

Oázis, nem ismerem azt a mondát... Hogy van, vagy hol találhatnám az interneten?

Oázis 2008.11.05. 20:45:11

"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. MERT A LEGESLEGJOBBNAK MINDIG FÁJDALOM AZ ÁRA... Legalábbis a monda szerint."

Angelico 2008.11.05. 20:52:34

Oázis, köszönöm.
süti beállítások módosítása